A mesterségbeli tudás, mintha nem is annyira a kifejezési eszközök elsajátításából következnék, mint abból, hogy a művész birtokba veszi azt a belső igazságot, amely egyszersmind sajátos nyelvre kényszeríti.
Az alkotó szerelem, ennek az álomnak az eredménye.
 
A jövő azoké akik hisznek álmaikban.
 
Az álom irányítja minden erőfeszítésünket, s a művész a kudarcok, félsikerek, sutaságok, vagy szerencsés véletlenek sorozatán keresztül tapogatózva igyekszik megragadni, --- hogy majd egy szép napon végre valóságra tudja váltani.

Alkotni annyi, mint formát adni sorsunknak!  - Albert Camus -

Művésznek lenni azt jelenti: nem méregetni és nem számolni:  érlelődni mint a fa, amely nem sürgeti nedveit, s nyugodtan állja a tavasz viharait, nem félve attól, hogy talán már el sem jön a nyár -Rainer Maria Rilke -

   
 
 


Horváth Péter

 

 

Horváth Péter vagyok. 1974 augusztus 21.-én születtem Veszprémben. Jelenleg Balatonfüreden élek feleségemmel és két gyermekemmel.
Iskolai tanulmányaimat az Eötvös Lóránd Általános Iskolában kezdtem. Az általános iskola után, a veszprémi Táncsics Mihály Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben folytattam, ahol a bútorasztalos szakmát sajátítottam el. Az asztalos szakmában sajnos nem volt alkalmam sokat dolgozni, mivel hívott a sorkatonai kötelesség. Leszerelésem után az akkori munkahelyem megszűnt, így édesapám gumiszervizébe álltam be és jelenleg is ott dolgozom.
Munka mellett a Széchenyi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskolában sikeres érettségi vizsgát tettem.
Magával a fotózással pár éve kerültem szorosabb kapcsolatba, mikor megvettük karácsonyra a család első digitális fényképezőgépét. Attól kezdve nem volt megállás. A kis Canon digitális kompakt gépet egy Panasonic bridge gép követte. 2006-ban beléptem a DSLR gépet használók táborába. Ott az Olympus márkánál kötöttem ki. Kezdetben egy E-500, majd egy sikeres fotópályázatnak köszönhetően egy E-520 gépváz boldog tulajdonosa lettem.
Jelenleg egy Olympus E-3 professzionális gépváz zárszerkezetét „koptatom”.
A fotós témában nincs igazán kedvencem. A táj szépsége, a különböző emberek arca, karaktere ugyanúgy megfog, mint a dinamikus sportpillanatok, vagy a gyönyörű növény-állatvilág.
2007- ben tagja lettem a Bakony Fotó Klubnak.
Remélem fotóimmal sikerül egy-két kellemes percet szereznem.

Műveim itt láthatók

h.peter74@chello.hu