50 éves vagyok, eredeti szakmám szerint autószerelő. Más szakmák is érdekeltek, ezért kitanultam az ív- és lánghegesztői szakmát is. A pengő érctől és az olvadt fémtől már nincs messze a kard és a tőr készítése…de mégsem így történt az indulás. Valamikor régen egy asztalosnak készülő osztálytársam vésőt köszörült és fent „borotva-élesre”. Ez nem is nehéz, gondoltam! Hát, elég sok kés bánta elégetett élét! Később próbáltam mindenféle kést készíteni, ilyen-olyan anyagból, fa vagy bakelit nyéllel…de ezek csak amolyan konyhakések voltak. Az igazi ihlet 1999. karácsonyán jött, ugyanis ajándékba kaptam egy lexikont a vágó- és szúrófegyverekről. Hát, abban nem konyhakések voltak…! Néhány eszközt, mely nem tűnt túlságosan komplikáltnak, megpróbáltam elkészíteni. Az egyszerű is komplikált lett. Nem azért, mert „fa” kezem volt, hanem mert sem jó acélom, sem fám, sem bőröm, sem sodronyom, sem rubintom-smaragdom nem volt. (Utóbbiakból ma sincs…) De nem adtam fel! A jó rugó-acél az én szakmámban elég „sűrűn előfordul”; némi mahagóni és egyéb alkalmas fa is beszerezhetővé vált; bőr, sodorni-fonni való huzal és strasszok segítségével már elkezdhettem az igazi kés- és fegyverkészítést. Kis szerénységgel elmondható, hogy ezek már nem konyhakések….de nem is készültek el olyan hamar. Némelyik elkészítése egy hónapig is eltartott, s akkor még nem volt a fegyvernek tokja! Ma már megrendelők is jelentkeznek. Nem egy szép fegyver német, osztrák és magyar magántulajdonban van – a magam, s gazdájuk nagy örömére.